Kiskertész

A talajhasználat tízparancsolata

- prof. Stefanovics Pál -

1. Ne foglalj el a természettől több és jobb földet, mint amennyit szükséges!

2. Ne engedd, hogy a víz elrabolja a termőföldet a gondjaidra bízott területről!

3. Ne hagyd, hogy a szél elhordja a földet!

4. Feleslegesen ne taposd, ne tömörítsd a talajt!

5. Csak annyi trágyát vigyél a talajba, amennyit az elvisel és amennyit a növény megkíván!

6. Csak jó vízzel öntözz és csak annyival, amennyivel kell!

7. Ne keverj a talajba el nem bomló anyagot, hacsak nem javítási céllal teszed!

8. Ne mérgezd a talaj élővilágát!

9. Őrizd meg a talaj termelékenységét és ha lehet még növeld tovább!

10. Ne feledd, hogy a talajon nem csak állsz, hanem élsz is!

 

 

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

- Fagymentes talajba elültethetjük azokat a virághagymákat, amikről megfeledkeztünk. (Ezek a hagymás virágok később fognak nyílni.)

 

 - Egyes nyári virágoknak, mint az oroszlánszáj vagy a verbéna több hétre van szükségük, míg nyílni kezdenek. Ha most előneveljük az ablakpárkányon, lerövidíthetjük a várakozási időt. Az edényeket töltsük meg termőfölddel, szórjuk rá a magvakat, és szitáljunk ezekre egy vékony réteg földet. Jól nedvesítsük meg, és takarjuk le műanyag fóliával.

- Meg kell metszenünk a nyáron virágzó díszbokrokat, méghozzá radikálisan. Minden előző évi ágat vágjunk vissza két rügyig vagy egy rügypárig - enyhe időjárás esetén legjobb már február elején. A bokrok gyengébb hajtásait teljes egészében el lehet távolítani - ezáltal gondoskodunk a korona kialakításáról. Ugyanis ha az ágak túl sűrűn állnak, versengés alakul ki közöttük a fényért és tápanyagokért, a virágzás rovására.

 

Nem szabad ilyenkor metszeni a tavasszal virágzó bokrokat! (Pl. : aranyeső, boglárkacserje, viráglonc - ezeknél várni kell a virágzás utánig.)
Némelyik bokor, mint a pimpó és a levendula megsínyli, ha a levéltelen, öreg ágrészekig visszavágjuk. Ezeknél az ollót emeljük kissé magasabbra.

Fontos: ilyenkor metszhetjük csinos formájúra a gömbjuhar, a gömbakác, a gömbkőris, stb. koronáját. A fametszést 4 fok fölötti hőmérsékleten lehet elvégezni, azonban még ennél is fontosabb a száraz időjárás. Nedvességben könnyű dolguk lesz a kórokozó gombáknak.

- Szőlőmetszés: a szőlőtőkék megmetszésének legkedvezőbb időpontja körülbelül 2 héttel rügyfakadás előtt van, vagyis éghajlattól függően február közepe és március vége között.

- Klematisz:  nemcsak a kertben, hanem a cserépben vagy virágládában nevelt iszalagokat is rendszeresen kell nyírni, hogy megőrizze virágbőségét. A kizárólag nyáron virágzó fajokat, mint a nagyvirágú igaszalagok és az olasz iszalag, lényeges minden évben visszavágni.  Ezt még most februárban is megtehetjük. A kapaszkodó szárakat kurtítsuk le 20-50 cm magasságig a föld fölött.

 

 

 

 - Ágyások előkészítése: távolítsuk el azokat a növénymaradványokat, amik még nem rothadtak el. Azután a talajt alaposan lazítsuk fel, szórjunk rá komposztot, és addig gereblyézzük a földet, amíg jól szétmorzsolódik. A simára egyengetett ágyást az első vetésig vagy ültetésig takarjuk le fekete, lyukacsos mulcsfóliával.

- A hónap végén már el lehet vetni az  első zöldségeket: retek, hónapos retek, saláta, sárgarépa, réparepce, rucola saláta.

 

 

 

 

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Nyitvatermők törzse

Tobozalakúak osztálya, Toboztermők alosztálya, Fenyők rendje, Fenyőfélék családja

Alcsalád: Vörösfenyőfélék (Laricoideae)

 

 

 

 

 

 

 
Jellemzői

Lombhullató tűlevelű fa, kb. 40 m magas, koronája karcsú, kúp alakú, ágai szabályosan és sűrűn helyezkednek el. Egyivarú, egylaki.
A régebbi ágak csüngenek, csak a végük emelkedik felfelé; a törzs közepén lévők többnyire elállnak, s csak a korona felső részén igyekeznek ferdén felfelé.
A kéreg először sima, szürkés- vagy zöldes-barna, később inkább rózsaszínes-barnás; a hámló felülete mélyen repedezett. A hajtások szalmaszínűek, kopaszok és csak helyenként barázdáltak.
A tűlevelek lágyak, 2-3 cm hosszúak, a törpehajtásokon 20-40-es csomókban, míg a hosszúhajtásokon magánosan, de igen sűrűn állnak. A tűlevél tompa vagy csak kissé hegyes, üdezöld, fonákján két világosabb csíkkal.
A termő tobozvirágzat kárminvörös, a porzós virágzat apró (1 cm), sárga. A tobozok sötétbarnák, kb. 3x2 cm nagyok, kúpos-tojásdad alakúak, csoportosan helyezkednek el az ágakon, és éveken át a fán maradnak. A tobozpikkelyek kerekdedek, lazán simulnak egymásra.

 

Élőhelye

Erdőalkotó fa hegyvidékeken, alhavasokban, üde, de nem vizenyős, lúgos talajokon. nagyon fényigényes.

 

Elterjedése

Őshonos az Alpokban és a Kárpátokban, egy változata a Szudéták keleti részén. Másik változata a lengyel Tátrától Varsóig az alacsonyabb helyeken fordul elő. manapság az erdészek sokfelé telepítik értékes fájáért, így Magyarországon is jól ismert fenyő.

 

Virágzás

március-április

 

Érdekességek

Az egyetlen európai fenyő, amely ősszel lehullatja tűleveleit, de előbb aranyszínűre sárgul.
Nagyvárosokban rosszul fejlődik, mert a füstgázokat nem képes elviselni.

 

 

 

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Nyitvatermők törzse

Páfrányfenyő – alakúak osztálya, Páfrányfenyők rendje, Páfrányfenyők családja

 

 

 

 

És egy kicsit bővebb leírás:

 

Jellemzői

- Lombhullató fa, legfeljebb 30 m magas, többnyire karcsú, kúp alakú koronával, egy vagy több törzset nevel.

- Ágai hegyesszögben meredeken felfelé törve növekednek, csak később terülnek szét. Hosszúhajtásai egyenesek, messze kinyúlnak, törpehajtásai jellegzetes vörös rügyben végződnek, télen bizarr külsőt adva a csupasz ágaknak. A fiatalabb ágak is meglehetősen erősek és vastagok.

- A kéreg színe a barnásszürke és a sötétbarna között váltakozik, mélyen repedezett vagy hálószerűen barázdált. A törzsön bütykök láthatók. Felfelé haéadva a kéreg fokozatosan elvékonyodik.

- A levelek a hosszúhajtásokon (éves növekedés) csavarvonalban, messze egymástól helyezkednek el, míg a törpehajtásokon 3-5-ösével csomókban állnak. A bőrszerű levelek legyező alakúak, kb. 10 cm hosszúságúak, villás erezetűek, a levéllemez a közepén behasadt. A levelek a hosszúhajtásokon rendszerint mélyebben osztottak, mint a rövidhajtásokon. Feltűnően puhák, száruk hosszú, színük világos- vagy középzöld, őszre aranysárgára szineződnek.

- Kétlaki faj, a termős és porzós virágzatok külön fán fejlődnek. A porzós virágok henger alakúak, sárga barkákban, többnyire csak a törpehajtásokon találhatók. A termős virágok száma 2-3. A magkezdemények szabadon állnak, meglehetősen kicsik, színük világoszöld, tojásdadok. A porzós virágot alkotó porzólevelei két pollenzsákot hordanak. Nővirágai hosszú kocsányúak, két magkezdeménnyel.Szélbeporzó.

- Megtermékenyítés után a csonthéjas terméshez hasonló mag fejlődik ki húsos magköpennyel, amely szürkészöldből aranysárga színűre érik. Általában párosával állnak.  Ha szétnyomjuk, rendkívül kellemetlen szagot áraszt.

 

Élőhely

Kelet-kínában ismert vad előfordulása.
Díszfaként ültetik.

 

Virágzás

március-április

 

Érdekességek

A ginkgó az egyetlen, ma is élő képviselője a nyitvatermők egy olyan csoportjának, amelynek a földtörténeti kozépkorban számos faja élt a földünkön, valamint ő az egyetlen a nyitvatermők között, amelynek szétterülő tűlevelei síkban fejlődtek. Különös sajátsága még a főér nélküli levélerezet, amely a levélalapból legyezőszerűen indul szét.
Monotipikus, vagyis csupán egyetlen fajból álló növényosztályt, családot és nemzettséget alkot.
Mint egy hajdan sokkal kiterjedtebb rokonsági csoport maradékát és egy olyan fát, amely még ma is ugyanúgy néz ki, mint krétakori rokonai százmillió évvel ezelőtt, a botanika élő kövületnek, fosszíliának tekinti.
Kínában, a természetben ma már alig fordul elő. Európában 1730 táján ültették az első példányokat, amelyek a kelet-ázsiai templomkertekből kerültek át.

 

 

 

 

 

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

A szaporításnak elterjed módja a szemzés. Erre a célra a legjobb, ha vásárolunk néhány rózsaalanyat és azokat ültetjük el tavasszal a kertünkben. Az alanyok vastagsága a gyökérnyaknál 4-6 mm legyen, és úgy ültetjük el, hogy a gyökérnyak a talaj felszínével egy szintbe kerüljön, és ültetés után felkupacoljuk.
Ültetés előtt az alanyokat visszametsszük, a gyökereket kétharmad, a föld feletti részeket pedig egyharmad hosszúságúra, tehát a gyökérnyak feletti rész ne legyen hosszabb 8-10 cm-cél.
Nyáron, ha szükséges, megöntözzük, többször megkapáljuk, és júliustól megkezdhetjük a szemzést.
A szemzéshez alanyon kívül szükség van szemzőhajtásra. Ezt kiválasztott nemes rózsáinkról szedjük, de vigyázni kell, hogy kellő érettségű legyen. Szemzésre csak olyan hajtások jók, amelyek végén lévő virág már kinyílt, szirmait lehullatta, a tüskék nyomásra könnyen lepattannak és a héj nem szakad be. Az ilyen hajtásokat vágjuk le, ne túlságosan hosszúakat, mert a hajtás alsó részén lévő szemek nem eléggé fejlettek, és rendszuerint későn hajtanak ki.

Szükséges eszközök:
- egy nagyon éles szemzőkés,
- kötözőanyag (szemzőgumi, amely egy gumilapocskából és egy rajta átszúrt fémlapocskából áll.

 

Hogyan szemezzünk?

Kibontjuk az alanyainkat úgy, hogy a gyökérnyak felszabadujon, majd azt ruhával tisztára töröljük. A gyökérnyak héjába T-alakú bevágást készítünk úgy, hogy a gyökérnyak tengelyére párhuzamosan vágunk be a héjba, majd erre a vágásra egy 20 mm-es keresztbevágást végzünk, és a szemzőkéssel felnyitjuk a gyökérnyak héját. Ezután szemzőkésünkkel kivágjuk a szemet úgy, hogy a héjából a szemmel együtt egy pajzsformát vágunk, majd ezt két ujjunk közé fogva kissé összenyomjuk, és kipattintjuk a fát. Ezt a szemecskét a gyökérnyakon felemelt héj alá betoljuk, majd a héjakat összenyomva a gumilapocskával lekötözzük úgy, hogy a szemzőgumi lapja fedje a bevágást és a szemet, a vele ellentétes oldalon pedig egy átszúrással rögzítjük a gumit. Csak arra vigyázzunk, hogy a gumi jól rásimuljon az alanyra és feszes legyen. A szempajzsnak nem kell hosszabbnak lennie, mint 10-12mm, a levélnyelet pedig egész rövidre vágjuk, de úgy, hogy a szemet ne sértsük meg. Ez azért lényeges, mert a szemzőguminak teljesen takarnia kell a szemzést. Nagyon fontos, hogy minden egyes szem behejezése után gondosan kötözzünk, mert ellenkező esetben a szemzésromtó szúnyog fertőzi a szemzést, tojását a sebzett felületen rakja le, kikelő lárvái pedig a szempajzs alatt szívogatva megakadályozzák az eredést és tönkreteszik munkánkat.

Általában a gumi  "elérik"  és leesik magától, de ha nem, 20 nap múlva le kell vennünk. Ha a szem megeredt, akkor a szempajzs zöld, és a héj a szempajzsot egy kis hegszövettel (kallusz) vette körül.

Ha korán, még június elején szemeztünk, akkor a megengedett szemzést visszavághatjuk a szem fölött egy cm-rel, majd egy kis földet húzunk rá és várjuk a kihajtást.
Ha későn szemeztünk, akkor a szemzést tavaszig nem bántjuk, hanem majd csak kora tavasszal,  a nedvkeringés megindulása előtt vágjuk vissza. Amikor a visszavágott szemek kihajtanak és elérik a 3-4 levél hosszúságot, visszacsípjük, hogy csak két levél maradjon. Ezzel arra kényszerítjük a kis növényt, hogy a szemzéshez közel  elágazzon.
Az így kapott 3-4 hajtást ne bántsuk addig, amíg a virágok meg nem jelennek a hajtásvégeken. Várjuk meg a bimbó kifeslését, és utána a bimbókat egy levélkével visszacsípjük. Ezt követően hagyjuk fejlődni őszig, amikor is átültethetjük állandó helyére.

 

 

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Nem lehet minden nemes rózsát dugványról szaporítani, nem mindegyik gyökeresedik meg kellőképpen vagy nem mindegyik fejlődik saját gyökerén kielégítően. Nagyon sok olyan fajta van azonban, amelyik saját gyökerén jól díszlik, és még több gyökeret is hoz, mintha az alany gyökere táplálná.
Bátran kísérletezzünk a szaporítással!

Fás dugvány

A tél folyamán beérett, tehát teljesen megfásodott vesszőket vágunk le.3-4 szemes dugványokat készítünk belőlül úgy, hogy közvetlenül a rügy (nódusz) alatt vágjuk le és a metszésfelületet éles késsel lesimítjuk. Ezeket a dugványokat összekötözve fagymentes helyre, nedves homokba elvermeljük. Tavaszra azt tapasztaljuk, hogy a rügy alatti metszfelületen kidudorodó hegszövet (kallusz) fejlődik, s majd ez ahegszövet differenciálódik gyökérré.
Ahogy az idő melegszik, a dugványokat kirakhatjuk kertünknek egy védett helyére úgy, hogy egy vagy két rügy maradjon a föld felett, arra is húzzunk egy kis földet, s ha van lehetőségünk rá, tegyünk rá egy üveglapot. Vigyázzunk arra, hogy ne száradjon ki, s amikor már erősebben melegszik az idő, ajánlatos napközben többször is kevés vízzel lepermetezni. A dugványok felső rügyeiből hajtás fejlődik, és ha a hajtások június közepére - július elejére nem száradnak le, az azt jelenti, hogy a dugványok meggyökeresedtek, és ősz folyamán átültethetjük őket állandó helyükre.

A gyökereztetést megoldhatjuk úgy is, hogy a levágott dugványokat 15-20 cm mély szaporítóládába, homokba vagy perlitbe ültetjük, jól beöntözzük. Folpack fóliával teljesen, sőt hermetikusan beborítjuk, +2-3 fok hőmérsékletű helyiségben - amely lehet pince is- átteleltetjük. Ha korán november elején dugványozzuk, lesznek fajták, amelyeknél nemcsak a kalluszképződés, hanem a növekedés is megindul.

 

Félfás dugványozás

Nyár folyamán a dugványozás másik módja a félfás dugványozás.
Félig megfásodott hajtásokat május végén - június elején, a fás dugványozáshoz hasonlóan szedjük meg, vagy 3-4 leveles kis oldalhajtásokat leszakítunk, az alsó leveleket levágjuk, a felső leveleket visszacsípjük. Ezeket a kert egy védett helyére - ahová előzőleg 6-8 cm vastag rétegben mosott homokot raktunk- eldugványozzuk.
A dugványozást egy üvegbúrával (befőttes üveggel) leborítjuk, és azt molinóval vagy hasonló anyaggal árnyékoljuk. Állandóan nedvesen tartjuk, nagy melegben az üveget felemelve szellőztetjük, napközben 1-2 alkalommla megpermetezzük.
A dugványok 4-5 hét alatt meggyökeresednek. A gyökerek tovább fejlődve áthatolnak a homokon és a talajba kerülve tápanyaghoz jutnak, az egész növény fejlődésnek indul ésősszel átültethető állandó helyére vagy a kertünkben egy erre a célra fenntartott kis faiskolai ágyba, ahol néhány évig tovább nevelgethetjük, dédelgethetjük, és utána ültetjük csak állandó helyére.
Ugyanúgy, mint a fás dugványozásnál a félfás dugványokat is szaporítóládákban és perlitben meggyökereztethetjük. A jól beöntözött szaporítóládát folpack fóliában olyan árnyékos helyre helyezzük el, ahol soha nem kap napfényt. Négy hétig a dugványokkal semmit nem kell tenni, csak arra kell vigyázni, hogy napsütés ne érje, mert a fólia alatt megfőnek a dugványok.
A meggyökeresedett dugványokat jól előkészített, leárnyékolható tenyészágyba ültetjük és ott még egy évig neveljük.

Itt olvashatsz még a dugványozásról.

 

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Talaj

Magyarország talajai . a homok és a szik kivételével - mind alkalmasak rózsatermesztésre. Néhány kivételtől eltekintve a rózsák mészkedvelők.
Leginkább a közömbös vagy enyhén lúgos talajt szeretik.
Fontos, hogy az ültetésre szánt terület talaja jó vízelvezető legyen, mert a rózsa nem szereti a pangó vizet. Ez gyökérbetegséget okozhat, ezen kívül levélhullást idéz elő, és fokozza a csillagpenész iránti fogékonyságot. Rossz vízelvezetésű talajon alagcsövezéssel vagy 60-70 cm mélységben történő 10-15 cm-es kavicsréteg terítésével javíthatjuk a talaj vízháztartását.
Ha talajunk elég finom részecskét (kolloidot) tartalmza, az esetleg hirtelen fellépő változásokat kiegyenlíti anélkül, hogy a növények kárt szenvednének. Ilyen jelenség lehet például a túlságosan egyoldalú műtrágyázás is. Az agyagtalajokat kedveli a rózsa, de a túlságosan kötött agyagtalaj nem alkalmas a termesztésére. Nedves időjárás esetén az agyagtalaj nagyobb víztartalma következtében hideg marad, ez különösen káros a tavaszi és őszi virágzásra, ezen kívül kevés a talaj levegő- illetve oxigéntartalma.í

Megállapíthatjuk, hogy azok a talajok alaklmasak a rózsa termesztésére, amelyek
- közömbös kémhatásúak (pH-juk 6-7 között mozog)
- jó vízelvezető képességűek,
- tápanyagban gazdagok és a tápanyagok egyensúlyban vannak,
- levegősek, tehát a gyökérfejlődéshez szükséges oxigén rendelkezésre áll,
- jó hőtárolók és gyorsan melegszenek fel.

 

Tápanyag-utánpótlás

A rózsa a tápanyagigényes növények közé tartozik. Különösen nagy a káliumigénye.
Az alaptrágyázás során bőségesen adagoljunk szerves és szervetlen trágyát (négyzetméterenként 5-10 kg szerves és 100-150 g műtrágyát).
A szerves trágya legfontosabb szerepe a talaj humusszal való ellátása. Azt azonban jól jegyezzük meg, hogy az istálló- vagy egyéb szerves trágyával nem tudjuk a rózsa tápanyagszükségletét biztosítani, bármilyen nagy mennyiségben adagoljuk is. Egyedül a nitrogén elegendő, a többi elemet műtrágyával kell kiegészíteni. A szerves trágyák közül a marhatrágyát részesítsük előnyben, de szükség esetén bármilyen szerves trágya megfelel.

Mielőtt az ültetést megelőző alaptrágyázást elvégeznénk, ajánlatos a talaj nitrogén-kálium-foszfor tartalmát megvizsgáltatni. Ezt legalább négyévente vizsgáltassuk meg. A trágyázás ezen alapuljon. Ez azért fontos, hogy a telepítéskor már jelen legyenek a legfontosabb tápanyagok, és növényeinket megfigyelve viselkedésükből, megjelenésükből következtethessünk egyes tápanyagok hiányára.
Azt a jelenséget, amikor egy növényen valamely tápanyag hiányjelei mutatkoznak, hiánybetegségnek nevezzük.
A növényt érő minden belső táplákozási zavar tünetei - legyen az túltápláltság vagy tápanyaghiány - a levélen mutatkoznak. Ha az elváltozások nem gombás betegségtől vagy kártevőktől származnak, a következőkben leírtak alapján megállapithatjuk, hogy melyik elem hiányzik rózsánk talajából.

 

Nitrogén

A rózsák leggyakrabban nitrogénhiányban szenvednek, mely a növény levélzetén mutatkozik meg. Az első levelek elsárgulnak, de a növényen maradnak, a virágok színe halvány.
A nitrogénhiány elkerülésére a szerves trágyával együtt N-tartalmú műtrágyát adagoljunk.
Nitrogénhiány különösen a laza, homokos talajokon fordul elő, ahol a kilúgozás gyors.
A sok nitrogén ugyancsak káros a rózsákra, gyakran előfordul kötöttebb, lúgos talajokon. Felismerhető arról, hogy a friss hajtások nagyon bujává nőnek, színük világoszöld, tapintásra laza szövetűek, könnyen eltörnek. Fogékonyak a betegségekre, gyakori a rovarkártétel, érzékenyek a fagyra. A fölösleges nitrogént a talajból többszöri öntözéssel kilúgozhatjuk.

Foszfor

Foszforhiány ritkán fordul elő. Legjellemzőbb tünete, hogy az idősebb levelek lehullanak anélkül, hogy elsárgulnának. A levelek tompa szürkészöld színűek lesznek, a gyökérfejlődés megáll, a hajtások gyengék, a bimbók nagyon lassan fejlődnek.

Kálium

Erős nitrogén- és foszfortrágyázás után gyakran előfordul káliumhiány. A rózsa káliumigénye majdnem kétszerese az átlagos növényi kéliumszükségletnek. Ezért ajánlatos különösena vágásra termesztett rózsákat év közben káliummal fejtrágyázni.
A káliumhiány tünetei: a levelek megsárgulnak, később szélük a perzseléshez hasonlóan megbarnul, a fejlődő, virágzó hajtások gyengék és gyérek, a vakhajtások erősen fejlődnek, számuk megnövekszik, a virágok rendszerint torzak és halványak.

Vas

Hiánya a leggyakrabban előforduló táplálkozási zavart okozza. Nem azért következik be, mert a talajban nincs elegendő vas, hanem azért, mert a növény nem tudja felvenni. Túlságosan lúgos, kötött talajon legtöbbször vashiány mutatkozik, ugyanakkor a talajban a szükséges vasmennyiség kimutatható. Itt a hiányt lúgozással igyekezzünk közömbösíteni. Gyakori jelenség a túlmeszezett talajokon.
A vsahiány tünete enyhe sárgulás (klorózis), amely a fiatal, fejlődő leveleken mutatkozik. A levéllemez elsárgul, de az erei zöldek maradnak. Súlyosabb esetben az egész növény elsárgulhat.
Megkülönböztethetjük az egyéb táplálkozási zavar okozta sárgulástól, ha az idősebb és a fiatal leveleket összehasonlítjuk. A fiatal levelek sárgulása mindig hirtelen, átmenet nélkül következik be.

Mész

Hazánkban ritkán szenvednek a rózsák mészhiányban, mert rendszerint megvan a talajban a szükséges mésztartalom.
Mészhiány miatt a gyökérrendszer lassan fejlődik, a hajtások rövidek maradnak, a végállü rügyek elhalnak.

Magnézium

A mészhez hasonléóan ritkán fordul elő magnéziumhiány, mert a mésszel együtt rendszerint a magnézium is a talajban. Magnézium és mész egymás antagonistái, vagyis ha valamelyikből túl sok van a talajban, akkor a másik hozzáférhetetlenné válik. Tehát egyensúlyukra vigyázni kell.
A magnézium hiányától a rózsák vontatottan fejlődnek, kevés hajtást hoznak, a levelek sárgulni kezdenek, de a levélerek zöldek maradnak. A sárgulás megkülönböztethető a vas- és mangánhiány okozta sárgulástól, mert az alsó levelek jobban megsárgulnak, mint a felsők, az átmenet pedig fokoztos. Ha nagymértékű a magnéziumhiány, a levélerek közöti sárgás részek megbarnulnak és elhalnak. Az elhalt részek addig növekednek, míg a levél nagy része elhal.

Mangán és bór

E két elem hiánya nagyon ritkán fordul elő. A mangánhiány oka más elemek bősége. A bórhiány erősen meszes vagy lúgos talajokon fordul elő. A mangánhiány tünete a hajtás vége felé erősödő tarka sárgulás. A bórhiány következtében a levelek kicsik maradnak, kagylósak, deformáltak lesznek és perzselési tünetet mutatnak. A virágzás nagyon ritka és a virágok alaktalanok. A bórhiány megszüntetésére boraxszal trágyázzunk, nagyon óvatosan adagoljuk, mert könnyen bórmérgezés kkövetkezik be.

 

Trágya, komposzt és műtrágya

A trágya utánpótlása nagy nehézségeket okoz a termesztőknek, különösen városi házi kertekben, ahol nincs lehetőség szerves trágya beszerzésére és kezelésére. Ilyen helyen gyűjtsünk össze minden növényi a hulladékot, a kivágott vagy kikapált gyomot, a lehullott lombleveleket és kb. 1 m magas kupacokba rakjuk össze. Földdel keverve rétegezzük és köbméterenként 2 kg nitrogént, 4kg káli- és 3 kg foszfortartalmú műtrágyát keverjünk hozzá. 3-4 hónaponként forgassuk át, ha száraz az időjárás, többször öntözzük meg, hogy állandóan nyirkos legyen. Így 1 év alatt jó minőségű komposzttrágyát kapunk.
Beteg, fertőzött részt ne keverjünk bele, mert a betegségek továbbvitelét segítik elő. Ezeket égessük el és csak a hamuját keverjük a komposztba.

Amennyiben sem szerves trágyához, sem komposzthoz nem jutunk hozzá, akkor a humuszt a Huminit nevű készítménnyel pótolhatjuk. Ebből négyzetméterenként 150-200 grammot szórjunk ki egyenletesen a talajra és 8-10 cm mélyen munkáljuk bele.

Ősszel, még a tél beálta előtt a kereskedelemben kapható kombinált műtrágyából (15N-15K-15P és nyomelemek) négyzetméterenként 50-60 grammot szórjunk ki egyenletesen a talajra. Ez a csapadékvízben a vegetáció beindultáig feloldódik, a talajba beszivárogva eléri a gyökérzónát és serkenti a tavaszi virágfejlődést, valamint biztosítja azintenzív első virágzást.

Márciusban egy hosszú hatású műtrágyát szórjunk ki (pl. "Agroblen 5-6 hónap", mely a szaküzletekben kis kiszerelésben is kapható "Scott's Díszpark műtrágya virágzáshoz" néven kapható. Ebből 80-100 g-ot adjunk négyzetméterenként vagy tövenként 20-30 grammot. 8-10 cm mélyen munkáljuk a talajba. Ezzel az egész vegetációs időszakra biztosítottuk a rózsáinknak a tápanyag utánpótlását.

Ha tápanyaghiányt tapasztalunk, gyors segítség lehet a lombtrágyázás. Ajánlatos 3 héten keresztül hetenként 0,002-es Wuxállal vagy Volldüngerrel permetezni.

A permetezést hajnalban vagy naplemente után javasoljuk. Nyáron reggel 8 óra után ne permetezzünk, mert az erős napfény és UV-sugárzás hatására leperzselődhet a lombozat.
Általános szabály, hogxy 25 fok felett nem tanácsos permetezni.

 

 

 

 

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Balkonkert kialakítására, a balkonok rózsával való díszítésére alkalmasak a déli, délkeleti fekvésű teraszok.

Ha csak a balkon szegélyét akarjuk rózsával díszíteni, akkor törpetrózsákat ültessünk. ha nagyobb zöldfelületet akarunk rózsával kialakítani, akkor a balkon valamelyik sarkában egy nagyobb edénybe futórózsát, amit egy pergolával úgy vezethetünk, hogy árnyékot is biztosítson.
A növény kiválasztásánál legyünk figyelemmel arra, hogy a kiválasztott rózsafajtáink milyen alanyra voltak szemezve. Legalkalmasabbak:
- a multiflóra alany, mely ennek a gyökérzete jól szerteágazó, karógyökeret nem nevel, az edények falát jól átszőve a tápanyag-utánpótlás jobban biztosítható, és azt a növény jól hasznosítja;
- a sajátnövényen nevelt, illetve szaporított rózsák, mert ezek nem hoznak vadhajtásokat és többet is virágzanak.

Az edény, amibe a rózsákat ültetjük
- lehetőleg fából készüljenek, mert azok nyáron nem melegszenek át túlságosan, így a növény gyökérzetet nem szenved a hőségtől;
- ha nem fából készül az edény, mindenképp porózus legyen, a nedvességet könnyen engedje át és az alján gondoskodnunk kell a fölösleges víz elvezetéséről. Erre a célra jók az égetett fagyálló edények.

A föld, amibe ültetjük:
kapható fás növények részére készített földkeverék. Ha a föld nagyon tőzeges, keverjünk hozzá 5-10% agyagot.
Ha magunk keverjük a földet, akkor tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő földet tegyünk a ládába, amibe legalább 25% rostos tőzeget keverünk.

A növényt a balkonra mindig tavasszal ültessük.

Nyáron az öntözésre kell nagy súlyt fektetnünk, vigyázni kell arra, hogy ne száradjanak ki. Ezért ajánlatos a növénytartó edények alá 3-4 cm magas, bádogból készült tálcát helyezni és nyáron ezt a tálcát is töltsük fel vízzel.

A sok öntözés elősegíti a tápanyagok kilúgozódását, ezért a tápanyag-utánpótlásról gondoskodni kell.
A gyökéren keresztül való utánpótlásról lehetőleg folyékony műtrágyákkal gondoskodjunk. Erre alkalmas a lombtrágyának is használható Wuxal, melynek 0,5%-os oldatával hetente egyszer öntözzük meg növényeinket. A rózsák lombozatát szintén hetente egyszer 0,2%-os Wuxal oldattal permetezzük be.
A gyökéren keresztül való utánpótlásra használhatunk hosszú hatású műtrágyákat is.
Erre a célra a legalkalmasabb a Scotts osmocote Wxact standard 8-9 hónapos hatású készítménye, amelyből 1 liter térfogat földre számítva 4 grammot adunk. Tehát egy 5 literes edényre 20 grammot szórjunk ki, amit kézi talajlazítóval 4-5 cm mélyen bedolgozunk a talajba.
A humusz pótlására ugyancsak egy öt literes edényre számítva 100-150 g Huminitet adagoljunk.
Mindkét anyagot együttesen is alkalmazhatjuk, az öntözővíz lassan oldja és egész évre lehetővé teszi a tápanyag-utánpótlást.

Kártevők:
Levéltetvek lephetik el növényeinket. Ellenük pietrumtartalmú szerrel védekezhetünk, a lisztharmat ellen pedig Discust alkalmazzunk, mindkettőt a használati utasításnak megfelelően.
Állandóan jelennek meg új szerek, melyekről a szakboltokban tájékozódhatunk.

Metszés:
Ne metsszünk feleslegesen, csak óvatosan!
A törperózsákat nem kell metszeni, csak az elszáradt részeket kell kivágni, a visszafagyott hajtásvégeket, illetve vesszőrészeket az egészséges részig visszavágni.
A floribundákat, teahibrideket valamivel rövidebbre kell metszeni, mint a szabadföldben levőket - általában 3-4 szemre, és az alulról jövő vízhajtásszerű hajtásokat, mielőtt még kifejlődnének, tőből ki kell vágni.

Télen a levegő a fal kisugárzásának köszönhetően sosem húl le annyira, mint a kertben szabadban álló növény körül, ezért a növények takarásáról nem kell gondoskodni. Az edényeket azonban szükséges letakarni, hogy a föld ne fagyjon át, és a tél folyamán gondoskodni kell arról, hogy a föld nedves maradjon.

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Hová ültessük?

 

A rózsa fényigényes növény, legtöbbjük még a félárnyékot sem kedveli. Növekedése és fejlődése fény nélkül visszamarad, a vesszők nem érnek be, ezért fagyállóságuk romlik, a virágok satnyák, fakó szinűek lesznek.

Ha a kert valamelyik részét takarni akarjuk (gazdasági udvart, komposztot, épületet, stb.). körülültethetjük erőteljes növekedésű park- vagy futórózsával.

Nagyobb ágyakba vagy foltokba a rózsákat alacsony növekedésű évelőkkel (pl. Aubrieta, Pholx subata, Sedum fajok, stb.) vegyesen ültethetjük. Tavaszi színfolt teremtésére tulipánokat és nárciszokat célszerű ültetni, mert ezek akkor virágoznak, amikor a rózsák még éppen csak hajtani kezdenek.
Ha évelőkkel vegyesen ültetjük a rózsát, akkor olyan fajtákat válasszunk, amelyek
- fagyállóak,
- magasságuk összhangban van a rózsákéval, valamint
- figyelemmel kell lennünk a tápanyag-utánpótlásra, mert az évelők vagy a hagymások jelentős tápanyagot vonnak el a rózsáktól.
Az évelőket úgy helyezzük el, hogy a rózsák töve körül 20 cm-es tányér maradjon szabadon a rózsatő ápolására.

Nagyobb foltokat - ha színhatást akarunk elérni- floribundákból vagy polyanthákból alakítsunk ki.
Ha kisebb szoliterfoltot tervezünk, akkor 2-3 parkrózsát vagy felálló növekedésű futórózsát ültessünk közel egymáshoz.
Rosa rubiginosából áthatolhatatlan keritést lehet nevelni. A vadrózsából nevelt kerítés kettős hasznot hajt:
- áthatolhatatlan térelválasztó,
- termése, a csipkebogyó, fontos C-vitamin forrás.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!